Lk 10,38–42
Betánia, Jeruzsálemtől nem messze. Jézus többször is visszatér ide. Valószínű, hogy most van itt először, Lázár feltámasztása is későbbi esemény.
Máriának és Mártának eddig nem volt személyes kapcsolata az Úr Jézussal (hallhatták Őt, amikor sokakat tanított). Most Márta befogadja. Jézus bemegy mindenkihez, aki hívja (és szóba áll mindenkivel, aki megszólítja). De egy ilyen találkozás, beszélgetés során mindig bemutatkozik: megismerik, hogy ki Ő. Ahol befogadják, ott az asztalfőre ül (ld. emmausi tanítványok), tanít, mint itt. Ő nemcsak „a sokaságot tanítja”, hanem személyesen minket is. Ott van a hívők beszélgetéseiben is – ha hívják, ha „az Ő nevében” jönnek össze, ha nem ők akarják tanítani egymást, hanem tőle akarnak tanulni. „Én befogadtam Jézust” – ott ül-e Ő még most is az asztalfőn, tud-e még tanítani engem?
Márta fogadja be a házba. Talán ő volt a hangosabb, a könnyebben megszólaló kettejük közül. (Lázár feltámasztásakor is így van.) Jézus „nem füleinek hallása szerint bíráskodik” (Ézs 11,3) – ha ezt tenné, akkor csak Mártával foglalkozna. Bemegy és beszél mindenkihez: mindenki hallja, de csak Mária hallgatja. Rajtunk múlik, hogy mi lesz egy ilyen találkozásból.
Mária már tudja (érzi, sejti), hogy arra van szüksége, amit Jézus mond. „Örök élet beszéde van nálad” – azzal, hogy „csak hallgatja”, kifejezi, hogy neki ez a legfontosabb, „a jó részt” választotta. Márta (még) nem a jó részt választja. Nem Jézust akarja minél többet hallgatni, hanem ő maga akar minél többet tenni – saját erejéből, hogy Jézusnak / Istennek tetsszen. Neki ő maga az első.
Márta saját ereje elfogy. Máskor Máriával együtt „szolgál” (dolgozik, szolgálja ki a vendéget), de most egyedül van. Így derülhet ki, ha egy szolgálatot már csak a saját erőmből végzek (vagy már úgy is kezdtem el): úgy is akarom folytatni, nem megy, kimerülök, ideges leszek. Nem kell ezt megvárni: idejében le kell ülni Jézus lábai elé.
Márta dühös lesz Máriára, vádolja. Lustaságnak tartja, hogy ő „csak ül” és hallgatja Jézust. Hasonló a nagyobbik fiúhoz, aki az öccsét vádolja, és nem akar bemenni az ünneplésre. „Látod, hány esztendeje szolgálok” – és „szolgál” tovább, amikor nem annak van az ideje. „Megvan a rendelt ideje minden dolognak…” (Préd 3,1). Mária eközben csendben marad – szelíden viselkedik, ez Mártát még inkább bosszantja. Voltunk-e már irigyek más hívőkre, akik szelídebbek, jobban látszik rajtuk, hogy Krisztusban vannak…? Mit tettünk: kértük mi is, hogy ilyenek legyünk, vagy vádoltuk őket Jézus előtt: emlegettük a hibáikat, a tévedéseiket?
Ezzel együtt Jézust is vádolja: „nincs arra gondod…” – és dirigál neki. „Mondd neki, hogy segítsen!” – Jézus nem mondja. Ő ül az asztalfőn, Ő tanított eddig, most is Ő az, aki tudja, kinek mit kell mondani. És most tanítja Mártát is. Jézus szóba áll azzal is, aki így szólítja meg. Jövök / jövünk hozzá helytelen kérésekkel (követelésekkel) is, válaszol is, de meghalljuk-e?
Márta meghallotta. A nagyhéten Jézus újra ott van; ekkor keni meg Mária Jézust „előre a temetésére” (Jn 12). Ekkor is Márta szolgál fel, de közben csendben van, hallgatja Jézust. Részt vesz abban a közösségben, amelynek Jézus van a középpontjában. Ezt a közösséget már nem Márta zavarja meg (és nem ő vádolja Máriát), hanem Júdás (akit Jézus szintén helyre tesz, de ő akkor sem hallja meg).
Mária: itt még „csak” hallgatja Jézust, később már ő az, aki odaadja neki legdrágább dolgot, amije van (a kenetet). Erre tartogatta. „Megvan az ideje” az őrzésnek és az odaadásnak. Megvolt az ideje Jézus áldozatának is. Mária akkor már értette ezt, és amit tett, azzal az imádatát fejezte ki Jézus iránt.
Hallhatjuk mi is Jézust. Jó volna, ha meg is hallanánk mindig. Abból, amit nekünk mond, amit tanít, tud megszületni az imádat Őiránta. Akár arról beszél: ezt tettem érted; akár arról, hogy meg kell változnom. Hallgatnom kell, mert így tudok megváltozni „értelmem megújulásával”, és így fogom tudni imádni őt – cselekedettel is, amikor itt van annak az ideje.
Lk 8,21 „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”